Gyere, öregedjünk meg eggyütt. Legyünk boldogtalanok egy életen át. Eggyütt. Nincs más a földön akivel szivesebben lennék boldogtalan. Legyünk kitéve mindennek, legyünk védtelenek. Nézzük végig egymás gyengeségét. Válljunk szét, menjünk a magunk útján, mint két pillangó. De végig tudjuk, hogy mindig visszaröppenünk egymáshoz. Álmodozónak születtem, és megálmodtam a legszebb csodákat. De tudom, hogy sohasem tenne semmi ennyire boldoggá. Tele vagyok frusztrációval, haraggal, és a szivemet mardossa a fájdalom. De ha megvárod, lassan elmossák a hullámok. Ne mondj semmit, csak ülj le mellém. Ne mondj semmit. Csak legyél itt velem. Hagyjuk elfutni az időt, és nézzük végig ahogy a dolgok kibontakoznak. Ezek az apró kis dolgok amik egyszer hozzád vonzottak, ma már mind az idegeimre mennek. De kihordom magammal, mindezt. Megvárjuk a hullámokat. Amikor eleged van a napjaidból, és fáraszt a hangom, mikor veszekszünk, és kisétálsz az ajtón, ez az, amikor tudom, hogy maradsz. Örökre. Ne mondj semmit. Csak ülj le mellém. Csak legyél. Maradj csendben, és legyél velem.