rosszul vagyok azoktól az érzésektől amiket azelőtt éreztem mielőtt Ő megjelent volna. tényleg. annyira rosszul vagyok a fiúktól, hogy legszivesebben hánynék eggyet, vagy ha ez nem megy, akkor bár megölhetném őket, hogy kitöröljem még az emléküket is. miért? mert olyan semmik és jelentéktelenek, és ez fáj, hogy valaki ennyire messzemenőleg az összes fölé tudodd magasodni. E*vel persze még most is lennék, de a rossz az egészben az, hogy magam is tudom, hogy nem azért lennék vele, mert annyira vonzódok hozzá (habár még mindig bejön) , hanem, mert tudom, hogy Neki fájna, mert jó barátok. sajnos Ő a legfontosabb. és nemcsak az előtt lévő fiúktól vagyok rosszul. a többitől is. senki sem közelíti meg a szintjét. senkire sem tudok ÚGY nézni. pedig megérdemelném, hogy valaki boldoggá tegyen. kár, hogy nélküle nem is akarok boldog lenni. mint egy makacs ovodás.