Aztgondoltam, hogy egy idő után túl leszek rajta. De amikor ránézek a sebeimre rájövök, hogy nem. Ennek nem lesz vége. Talán lesz idő amikor már könnyebben viselem el ezt a fájdalmat, de teljesen soha nem fogom túltenni magam rajta. Az összes szarás, a fájó szavak, az átlátszó hazugságok után még mindig itt vagyok, és azt kívánom bár ne szeretném annyira, amennyire. Aztmondják a régi szerelmet az új gyógyítja. Ezt nem gyógyítja semmi. Talán fakul majd idővel, nemtudom. De én még mindig ugyanúgy szeretem mint akkor. Egy csöppel sem kevésbé. Csak mostmár nem mutathatom ki neki. Azt hazudom magamnak, hogy jól vagyok, és vannak napok amikor elhiszem, hogy végre boldog vagyok. De minden nap ugyanúgy végződik. fekszek az ágyamban és rá gondolok, ameddig el nem alszok, és abban reménykedek, hogy ha máshol nem akkor az álmomban eggyütt lehetünk, újra. :)

mindennek ára van, van ami mindent megér