De már boldog vagyok, csak néha mardos a hiányod, amikor rágyújtok egy szál cigire, vagy meglátok egy magányos padot, esetleg felcsendül egy szomorú zene, vagy csak úgy, rám tör a semmiből, és csak csüng a vállamon, és nem akar eltűnni semmi áron. De egyébként jól vagyok tényleg, csak egyszer kétszer rámtör a sóvárgás és ide kívánlak magam mellé, vagy magamat te melléd, bánom is én, és akkor megpuszilnálak meg át is ölelnélek, nagyon szorosan és szomorú lennék, mert tudnám, hogy a pillanat nem tarthat örökké akkor sem ha akarnánk, mert ennünk kellene meg aludnunk meg iskolába járnunk, szóval nem maradhatnánk mindig úgy, összegabalyodva az ágyadban vagy az enyémben, vagy kinnt az utcán vagy valahol, akárhol, mert nekem mindegy, hogy hol, csak belőlünk mi legyen. és nembánnám ha azt mondanád, hogy ne gyújstak rá, és nem dacoskodnék most tényleg, hanem elnyomnám, és ha azt kérnéd tőlem, hogy ne sírjak, akkor most erőt vennék magamon és nem sírnék, igérem, meg nem is veszekednék veled tényleg. Mert én téged még mindig tényleg, mint ahogy akkor mondtam, és mint ahogy te mondtad. Jól vagyok, csak néha-néha, elvétve rám tör a hiányod.