egyszer csak az az ötletem támadt, hogy hajtsam vissza a blogomat egészen odáig , és olvasgassam el, hogy akkor miket írtam. ahogy lapoztam vissza, azokat a bejegyzéseket is elolvastam, hogy mennyire padlón voltam. már jobban vagyok. nem mondom, hogy elmúlt belőlem az érzés, vagy kevésbé szeretem, de mindenképp lecsillapodott. belém költözött és elfogadtam. már nem harcolok ellene. de akkor nagyon boldog voltam, és most tényleg csak azért jöttem fel a blogra, hogy elolvassam, és irigykedjek a lányra akibe szerelmes, azaz belém. imádtam az a lány lenni. imádtam tudni, hogy szeret. :)

vannak vicces részek is. például még az egész előtt, megemlítettem, hogy nem fáj, hogy már nem beszélünk E*vel mert tudom, hogy úgyis leszünk eggyütt. hahahha, honnan tudtam?? :D mindegy. meg volt egy kicsit elgondolkodtató rész már miután megtörtént, hogy E*vel csakis azért lennék, hogy őt féltékennyé tegyem, és mostmár, hogy elolvastam, rájöttem, hogy lehet, hogy még mindig így vagyok vele. sőt.