Rettegtem tőle. Elfogott a hányinger amikor megláttam. Undorító volt. És rájött arra, hogy félek tőle. Nem mertem a szemébe nézni, nem akartam hozzászólni, nem akartam még csak köszönni se. Sőt még csak elmenni se mellette. De azután megtettem. és köszöntem. nem néztem oda. de elszállt minden félelmem. 

PONT.
ő egy csontig romlott ember, és én mostmár sejtem, hogy miért viselkedik velem ilyen mézes mázosan.

Szeret. Mr. tökéletes szeret engem. De én nem tudok mást szeretni. csak őt. a fiút akit már réges rég óta nem érdeklek. aki már 6 hónapja mással van. és ő nem is olyan szép. még duci is. mi van velem?

Mikor lesz idejük rám? 
talán nem vagyok elég jó gyerek. lehet, hogy velem van a baj. Lehet, hogy nem tanulok eleget, és nem is szoktam segíteni a házimunkában. Nem is sportolok, a zeneiskolát is abbahagytam. Szerintük a bulémia és az anorexia nem menő, és nem vagyok normális, de azért anyám amikor hozzáment apámhoz, könnyebb volt mint én most. Anyám szerint a 162 cm és 55 kg, abnormális, valamit csinálnom kéne magammal.