baszki. már megunt berúgtam. holnap elmegyek tengerre. és 22 körül érek haza. hiányozni fogok nektek. bocsi a hibáimért. de így nem túl érdekes írni. ma beszéltem E*vel is és kT*vel is. már ettől is kurvának érzem magam, pedig tudom, hogy nemkellene. csak annyira szar, hogy az élet egyszerre zúdított mindenkit a nyakamba. F* is totál vissza akar térni. és én nem tudok mit kezdeni a helyzettel. F*be szerelmes voltam, és már nem vagyok benne biztos, hogy teljesen elfelejtettem -e. de mindenesetre R* miatt felejtettem el valamennyire F*et, és R*re még túl sokat gondolok. E*nek köszönhetően kevesebbet. mert E* a világon a legjobb fej. és nagyon szép is. De most itt van kT*. egy alkalom, hogy teljesítsem a fogadalmamat, miszerint egyszer az életben muszáj, hogy az enyém legyen. hogy miérT? mert annyira gyönyörű. és, most, hogy már megismertem, és tudom, hogy sebezhető és önmbizalom hiányos, már nem tudom, hogy a fogadalom ugyanolyan súlyú-e mint az elején. mert nem garantálhatom neki, hogy nem fogom bántani. mert itt van E*. és lehet, hogy őt választanám. de még nem kell döntenem. egyenlőre csak sodródni szeretnék az árral. egyszer az életben elengedem magamat. megváltoztam. és most kurvára spobntán akarok lenni, teljesen felül akarom múlni önmagamat. elegem van a józan jókislány énemből. bárcsak mindig részeg lehetnék és azzal flörtölhetnék akivel akarok. vissza kellene mennem. de nem megyek. miért? azzal a reménnyel jöttem haza h kT* fennt van. de E*t találtam. akivel nemtudok most mit beszélni. ha hazajövök tengerről írni fogok neki. és találkozunk. mert azt akarja. de fogalmam sincs,hogy én akarom-e. mármint nagyon szeretem. de MÉG nem úgy nézek rá mint egy fiúra. emberként szeretem. és úgy nagyon. mert a legjobb akit eddig megismertem. a velejéig romlott ezért ironikus, hogy a legjobbnak titulálom. de baszki kurvaszar vagyok, és ő is. annyira de annyira. fú. piscognom kell. már picsogtam miatta. nem akarok két szék közé ülni. hiányzik R*. kurvára. kurvanagyooon. Ő más volt. lehet, hogy józanon belátom, hogy lúzer volt, és semmi szövege nemvolt a srácnak. de annyira másképp volt ez az egész vele, mint a többi fiúval. jó értelemben. kedves volt velem. soha egyetlenegy perverzség nem volt egy mondatában, mégis tudtam, hogy nem barátként tekint rám. de akkor mi romlott el közöttünk? miért nem kellettem neki azután? talált jobbat? ez annyira fájdalmas. én tényleg nagyon beleéltem magamat. amikor először felkért táncolni, komolyan mondom, elmondtam magamban, hogy ezzel a fiúval most több kell, hogy legyen. de nem volt. őneki én egy közötti állapot lehettem talán. de miért? amikor jobb vagyok nála. jobb vagyok nála. és nem becsült meg. egyáltalán nem. pedig neki adtam volna mindenem. ja. még azt is. totál hülye vagyok. de ő annyira más volt. és nem vagyok bele szerelmes. ez csak valami embertelenül hatalmasnagy rajongás amit érte érzek. de nem nagyobb mint a többi. csak őiránta más volt. nemtudom miért. és nemtudom nektek elmagyarázni. rengeteg könyvet kellene még kiolvasnom ahhoz, hogy megfogalmazhassam itt, részegen, hogy mi az ami zajlik bennem. mert nem fájdalom. ez valami kurvanagy öröm. de nem értem, hogy miért. annyira fura vagyok. talán le kellene feküdnöm aludni. majd még visszajövök nyaralás után. és nagyon köszönöm, hogy mindig követtek. nagyon szeretlek titeket. és jó, hogy van valaki aki olvassa. akkor is jó lenne, ha senki sem olvasná, de akkor nem lennék benne biztos, hogy száz százalékosan komplett ép elmém van. de ti szólnátok ha megőrülnék.