nemszeretek a hétköznapjaimról blogolni. kit érdekell, hogy hogyan kelek fel hétfőn miközben lekáromkodom a napot az égről? senkit. még engem sem. nem szeretem ezeket a hülyeségeket visszaolvasni. más az, ha mondjuk történik velem valami különleges. azt szivesen lejegyzem, mert jó lesz majd egyszer emlékezni. pont mint amikor eggyik nap visszaolvastam, hogy hogyan mosolygott rám kT* , és , hogy bárcsak írna egyszer, és másnap írt, és most eggyütt vagyunk. ez más. de miért kell elmondanom hogy hogyan megyek iskolába majd jövök haza? nincs kedvem hozzá. a legjobban azt szeretem leírni, hogy mit érzek. és visszaolvasni is azt a legjobb. szeretem szép keretbe foglalni a gondolataimat, és kilökni azt ami nyomja a lelkem. ezért imádom a blogomat. szerdán biológia és neuró teszt. ideje elkezdeni tanulni! halál komolyan mondom nektek, hogy az idei tanévben, még egyszer sem ültem le az íróasztalomhoz és vettem elő a füzetet, hogy most tényleg tanulni fogok. egyszerűen annyira lefáraszt az iskola, hogy mire hazaérek, az utolsó utáni dolog ami eszembe jutna a tanulás. de közeleg a félév, és jó lenne kitűnőnek lenni. szóval egy kicsit belefogok húzni. végezetül betszúrok nektek pár képet.

amúgy vettem egy barna szövetkabátot. szép.