Görcsösen kapaszkodok a fájdalmamba, kaparok utána, ragaszkodok hozzá. Nemtudok betelni vele. Ő ébreszti bennem ezt a fájdalmat, talán ezért is viselem el. Túl sok ez nekem. Túl sok érzés ez egyetlen egy személyben összetömörítve. Túlságosan fiatal vagyok még ehhez a szaráshoz, és ahhoz, hogy így érezzem magamat. De nem futok el. Hogy is futhatnék? Amitől menekülnöm kellene, az jelenti nekem az életet. Úgyérzem, mintha kiüresedtem volna. Az összes szeretetemet ráruháztam. És most itt vagyok, kiégve. Rosszul vagyok a gondolattól ha mással képzelem el magam. A szerelmünk golyóálló volt, de te voltál az aki rámlőtt. És most? két idióta vagyunk, és egymásnak okozunk fájdalmat. de nem tudunk leállni. túlságosan ragaszkodunk egymáshoz, ahhoz, hogy hagyjuk a másikat elsétálni. Mind a ketten tudjuk, hogy egy olyan játék rabjai vagyunk amit külön külön nemtudunk megnyerni. Mégsem tudunk közelebb lépni egymáshoz. Túlságosan is rettegünk, attól, hogy megnyerjük és véget érjen a játszma.