Aztmondták, hogy majd elmúlik, azmondták, hogy idővel jobb lesz. Talán ha mind a ketten eldobnánk a büszkeségünket jobb lenne. De egyikünk sem tudja megtenni. Túl sokat alacsonyodtunk már egymás szemében ahhoz, hogy még mélyebbre sülyedjünk, és egyszerre rettegünk attól, hogy rosszabb lesz. Ezért inkább nem csinálunk semmit. Magunkba folytjuk, és elnyomjuk az érzést. Talán ezért esik nehezére még rám mosolyogni is. Dühösek vagyunk egymásra, és gyűlöljük egymást. Talán azért, mert bántjuk egymást, vagy azért, mert még szeressük egymást. Nemtudom. De hogy képes két ember, akik ennyire szerették egymást arra, hogy kibirják egymás nélkül..? Az igazat megvalva szivesebben játszom veled ezt a ki bánt meg jobban kit játékot, minthogy mással legyek boldog.