szabályok:
1. díjat kitenni
2. belinkelve kiírni, hogy kitől kaptam
3.továbbadni más bloggereknek
4. 7 dolgot írni magamról

nagyon szépen köszi pixt! :*
1. túlgondolom a dolgokat, elveszek a részletekben.
2. szeretek írni.
3. kedvenc illatom az Avon Sensuelle.
4. soha nem voltam és nem is leszek kezdeményező típus.
5. itélek a külső alapján. sajnos.
6. szeretek weheartit-ezni.
7. Lana del Rey minden mennyiségben ♥
továbbadom: Majestic
 

Napról napra jobban és jobban.

Az eggyik legjobb divatblog amivel valaha is találkoztam.

nemszeretek a hétköznapjaimról blogolni. kit érdekell, hogy hogyan kelek fel hétfőn miközben lekáromkodom a napot az égről? senkit. még engem sem. nem szeretem ezeket a hülyeségeket visszaolvasni. más az, ha mondjuk történik velem valami különleges. azt szivesen lejegyzem, mert jó lesz majd egyszer emlékezni. pont mint amikor eggyik nap visszaolvastam, hogy hogyan mosolygott rám kT* , és , hogy bárcsak írna egyszer, és másnap írt, és most eggyütt vagyunk. ez más. de miért kell elmondanom hogy hogyan megyek iskolába majd jövök haza? nincs kedvem hozzá. a legjobban azt szeretem leírni, hogy mit érzek. és visszaolvasni is azt a legjobb. szeretem szép keretbe foglalni a gondolataimat, és kilökni azt ami nyomja a lelkem. ezért imádom a blogomat. szerdán biológia és neuró teszt. ideje elkezdeni tanulni! halál komolyan mondom nektek, hogy az idei tanévben, még egyszer sem ültem le az íróasztalomhoz és vettem elő a füzetet, hogy most tényleg tanulni fogok. egyszerűen annyira lefáraszt az iskola, hogy mire hazaérek, az utolsó utáni dolog ami eszembe jutna a tanulás. de közeleg a félév, és jó lenne kitűnőnek lenni. szóval egy kicsit belefogok húzni. végezetül betszúrok nektek pár képet.

És amikor a szemébe nézett végtelen telet látott. Nem mert hideg volt, vagy fagyos. Hanem mert gyönyörű volt. Soha nem látott még ilyen szépet. És imádta ezt a szempárt. Teljes szívéből. De sosem tudta elmondani neki, mennyire. Úgyérezte a szavai sohasem lesznek erre elegendők. És igaza volt. Az érzés pedig napról napra nőtt. Minden porcikáját imádta. A haját. A mosolyát. A hangját. Mindenét. Hideg zuhanyként érte a felismerés, hogy már nemtud élni Nélküle. Elképzelhetetlennek tartott egy olyan életet amiben nincs benne Ő. Mert már Ő volt az élete. Ha boldognak látta, ő is boldog volt. Minden percben amit nélküle kellett eltöltenie, hiányolta. És amikor vele volt, gyűlölte az időt, amiért olyan gyorsan rohan. Imádta őt, őrült kisgyermek módjára imádta. Ragaszkodása már-már nevetséges volt önmaga számára. És mások is látták a szemében azt a lángot, amit Ő gyújtott benne, sőt, még a mosolya is egy teljesen más mosoly volt amikor őrá mosolygott. Egy mérhetetlenül sok szerelemmel teli mosoly volt ez. Egy ártatlan kisgyermekes mosoly, mintha még soha nem érte volna csalódás. Már szinte megszállotnak érezte magát, de tudta jól, hogy még életében nem volt ilyen boldog. Az érzései olyan mélyek voltak, hogy már nem látott ki belőlük. Vakon átadta magát Neki.